A magyar gazdaságot a következő két évben fel kell készíteni arra, hogy az Európai Unió 2014-től megnövekedő kutatás-fejlesztés-innováció (k+f+i) forrásaiból versenyalapon minél többet el tudjon hozni – mondta Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) államtitkára hétfőn a tudományos és technológiai (TéT) szakdiplomaták konferenciáján, Budapesten.

Cséfalvay Zoltán elmondta: az Európai Unió a 2014-ben kezdődő kutatatás-fejlesztési keretprogramjában 80 milliárd euróra növeli a forrásokat, a jelenlegi hét éves programozási időszak 53 milliárd eurójával szemben, és a tervek szerint további 60 milliárd eurót szánnak a strukturális alapokból a kutatás-fejlesztési infrastruktúra bővítésére. Az államtitkár rámutatott: Magyarországon legalább tízezer új, kutatással, fejlesztéssel foglalkozó munkahelyre van szükség ahhoz, hogy minél nagyobb eséllyel vegyen részt az uniós forrásokért folyó versenyben. (A cégek 70 százaléka nem tervez létszámbővítést idén egy felmérés eredményei szerint.)

Európa lemarad

Cséfalvay Zoltán kitért arra, hogy a kutatás, tudomány és innováció világtérképe átrajzolódik, Európa egyre inkább lemarad a versenyben. Az Európai Unióban a GDP 1,9 százalékát fordítják kutatás-fejlesztés-innovációra, és 2010 végére sem érte el a kitűzött 3 százalékos célt. Annak ellenére, hogy 2010-ben az öreg kontinens cégeinek K+F beruházása 6,1 százalékkal nőtt – szemben a 2009-es 2,6 százalékos csökkenéssel – az Európai Bizottság által kiadott 2011. évi európai uniós ipari K+F beruházási eredménytáblázat azt is megmutatja, hogy a világranglistán a K+F bővülése tekintetében legelőkelőbb helyet elfoglaló 1400 cég többségének székhelye általában az Egyesült Államokban és néhány ázsiai országban található.

Az Innovatív Unió

Az intelligens, fenntartható és inkluzív gazdaság kialakítását célzó Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének egyike. Azt hivatott elősegíteni, hogy Európa világszínvonalú teljesítményt nyújtson a tudományok terén, illetve hogy elháruljanak az innovációt hátráltató akadályok – például a szabadalmaztatás költségessége, a piac széttagoltsága, a szabványosítás lassúsága, valamint a szakképzettség terén mutatkozó hiányosságok –, melyek napjainkban útját állják annak, hogy az ötletek rövid idő alatt piaci megoldásokat eredményezzenek. Az Innovatív Unió további célja, hogy forradalmasítsa az állami és a magánszektor együttműködését, különösen az európai intézmények, a tagállami és a regionális hatóságok, illetve az üzleti szereplők közötti innovációs partnerségek révén.

Magyarország az uniós átlagtól is elmarad, és 2020-ra azt vállalta, hogy a GDP 1,8 százalékát fordítja erre a célra. Az ambiciózus célkitűzés gyakorlatilag – feltételezve a GDP növekedését – az évek óta a GDP 1 százaléka körüli szinten mozgó hazai K+F ráfordítás közel duplája, ám még így is messze elmarad a GDP 3 százalékától, amely az EU szerint az ideális arány lenne.

Az NGM államtitkár utalt arra, hogy a tervek szerint jövőre átalakul az innováció finanszírozási rendszere, a közepes és nagyvállalatok az innovációs járulékot teljes egészében befizetik az innovációs alapba, nem vonhatják le a kutatás-fejlesztésre szánt költségüket, hanem pályázati rendszerben igényelhetnek támogatást erre a célra. Vagyis eltűnik a K+F adókedvezmények jelentős része, pedig a vállalati K+F ráfordításoknak dinamikus növekedése nélkül az 1,8 százalék sem kivitelezhető Dr. Márkus Csaba, a Deloitte Zrt. Kutatás-fejlesztési és Állami támogatások üzletágának igazgatója szerint.

Kitörési pont

Az államtitkár megjegyezte eddig mintegy évi 20 milliárd forint járulékot fizettek be az innovációs alapba a cégek, és mintegy 20 milliárd forintot írtak le kutatás-fejlesztési költségként, amely mögött nem minden esetben volt valós kutatás. Dr. Vadász István, aki korábban a Piac&Profitnak azt nyilatkozta, hogy az ország közepesre vizsgázott K+F-ből, nem az elköltött összeg mértékét tartotta a legnagyobb problémának. Ha a GDP egy százalékát elérő összeget hatékonyabban költenénk el, több eredményt, sikert hozhatna, még ha abszolút értelemben a ráfordítások nem is nőnének – hangsúlyozta a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal akkori elnökhelyetteseként a szakember 2010 májusában.

Mészáros György, a Nemzeti Innovációs Hivatal elnöke a megnyitón szólt arról, hogy a gazdasági válság egyik kitörési pontja az innováció, és az eredmények eléréshez nélkülözhetetlen a szakdiplomáciai hálózat. Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára az MTI-nek elmondta: a válság időszakában világossá vált, hogy felértékelődnek mindazok a területek, amelyek alaposabb tudást igényelnek. A tudománydiplomáciának különös jelentősége van azokban az országokban, köztük Magyarországon, ahol az anyagi lehetőségek korlátozottak. Magyarországnak szüksége van arra, hogy a hagyományos értékeit, köztük a tudományos kiválóságot hangsúlyozza – tette hozzá a helyettes államtitkár.

A jövő gazdasága

A 21. században a tudásalapú gazdaság jövője szempontjából a nano-, a bio-, az információs és kommunikációs technológiák valamint a kognitív tudományok területén létrejövő új tudások és alkalmazások lennének a legfontosabbak. Az európai magánszféra azonban jóval kevesebbet költ K+F-re, mint az amerikai vagy ázsiai versenytársak. 2009-ben például Japánban, Kínában és Dél-Koreában, de még Amerikában is az összes költések több mint 64 százalékát a piaci szereplők adják, míg az EU-ban ez az arány mindössze 55 százalék. Pedig a Lisszaboni Stratégiában lefektetett, a tagállamok GDP-jének három százalékos szintjét elérő kutatási kiadásokat is elvileg két százalék magánberuházás és egy százalékos állami hozzájárulás eredőjeként képzelte az unió. Európában viszont a kutatóknak csak 49 százalékát foglalkoztatja a piac szemben az Egyesült Államokkal, ahol mindössze 20 százalékuk vagy Japánnal, ahol 32 százalékuk dolgozik állami intézetnél.